- Gyere, Bobo!

Bobo úgy tesz, mintha nem hallaná. Tovább szimatol az iskola kerítésének tövében. Annyi izgalmas illat van és igyekeznie kell kihasználni a séta minden egyes értékes percét, mielőtt visszatérnek a lakótelepi kis lakásba. Így Bobo lemarad jó 100-150 métert és arról álmodozik, hogy egyedül van. Azt tehet, amit csak akar, bármelyik illatot követheti, bárhová eljuthat, ahová csak akar, neki aztán senkifia nem parancsol. 

Bobo yorkie, hosszú, ápolatlan szőrrel. Gazdája, a néni, magában csak így hívja, puszta szeretetből kutyakabátot is adott rá, micsoda égés. Bezzeg a szomszéd Beagle. Egy kedves fiatal párnál lakik, babájuk is van. Aszpikos kutyaeledelt kap minden nap, a szomszédban is érezni a szagát. Olyan nagyra van magával, nem is áll szóba a többi kutyával, embernek képzeli magát a kis hülye. Napi háromszor sétál, kutyanapközibe jár és hétvégén vidékre mennek. Kocsival! Bobo még sosem ült kocsiban. Amióta az eszét tudja a néninél lakik, a lakótelepi kis lakásban, a parkba járnak sétálni és a sarki boltba bevásárolni. Bobo olyan irigy a beagle-re, hogy időnként fel tudna robbanni. Meg is ugatja őket, akárhányszor találkoznak. Nincs igazság.

- Gyere már, Bobo!

Bobo felriad, és a néni után kocog. Megkordul a gyomra. Azért az utcai élet és a szabadság talán mégsem olyan vonzó. Vasárnap van, ilyenkor megkaphatja a csontot a húslevesből. Csirkefarhát, nem is rossz.